Sajnos kormányunkra jellemző, hogy kapkodva, ész nélkül írnak törvényeket, majd azokat gyorsan huszonháromszor módosítják. Ennek következményei pedig a gyakorlati életben idióta szabályozások lesznek,
Most éppen a Munka Törvénykönyvének 61-es paragrafusát vesszük elő.
Annak is a 3-as pontját:
61. §
(3) A munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig köteles a munkaszerződést a napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani.
Elsőre még jól is hangzik, nem?
De ha kicsit belegondolunk, sőt, ha az ember ilyen helyzetbe kerül, akkor már nem annyira rózsás a helyzet.
Mert anyuka dolgozott 8 órában, aztán elment szülni.
Most meg visszamenne dolgozni, és két lehetősége van: vagy visszamegy 8 órába vagy 4 órába. Ennyi.
Amíg bölcsődébe jár a gyerek, addig egyik megoldás sem jó.
Mert 8 órás munkarendben először el kell vinni a gyereket bölcsődébe, elmenni dolgozni, aztán megint elmenni a gyerekért. Ez azt jelenti, hogy ideális esetben is minimum 9 órát van a gyerek a bölcsődében. Ez azért sok egy 1 éves gyereknek. Még egy 2 évesnek is.
4 órás munkarendben viszont csak a munkaidő felét dolgozza le az anyuka, ráadásul fel bért kap. Ez viszont se a munkáltatónak, se az anyukának nem jó.
Józan paraszti ésszel belátható, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló, mind a gyermek érdekeit szem előtt tartva az lenne a legjobb megoldás, ha lenne törvényi lehetőség arra, hogy az anyuka kérhesse, hogy 6 órában dolgozhasson.
De mivel ez ugye törvényileg nem kötelező, ezért egy munkahely vagy biztosítja ezt a lehetőséget vagy nem. És természetesen az utóbbi a gyakoribb.