Katolikusként nagy figyelemmel kísértem a pápaválasztást.

Elöljáróban: ledöbbentett az eredmény. Ledöbbentett, ez a legjobb szó. Ledöbbentett, pedig azt tudtam, hogy a szerintem szükséges megoldás nem fog megszületni. Ledöbbentett, mert ez a döntés szerintem rosszabb, mint amikre számítottam.

Válságban van a katolikus egyház. Ez tény, ezen kár lenne vitatkozni. Csak az elvakult szentfazekak ésa nagyon buta emberek nem látják. És nem elsősorban a pedofil botrányokról, a Vatileaksről beszélek. Van ezeknél sokkal rosszabb is.

Nem vonzó a fiatalok számára sem a vallás, sem az egyház. A fiatalok egyre jobban eltávolodnak az egyháztól, cikinek érzik, hogy vallásosak, főleg, hogy katolikusok. És egyre kevesebben választják a papi, szerzetesi szolgálatokat is. Öregszik az egyház.

Ennek legfőbb oka a kommunikáció, esetekben a kommunikáció hibája, és, bizony mondjuk ki: a maradiság.

Az egyház vezetése nem halad a korral. Nem a fő értékeken kellen változtatni, mert azok jók. A katolikus vallás értékrendje igenis jó. A külsőségekben és a kommunikációban kellene megválltozni.

Meg kell tudni szólítani a mai embereket, különösen a fiatalokat. Ehhez tisztában kell lenni a mai emberek életével, problémáival. Nagyon sok papon látom, hogy nem a mai világban élnek. Nem hozzám szólnak. Vannak kivételekes is, szerencsére. Annyira nem is kevesen. Az ő miséiken mindig tömeg van, és rengeteg a fiatal is. De a TV-ben nem őket látjuk, az újságokban nem az ő nyilatkozataikat halljuk. Hanem 70+ éves öreg bácsikéit. Tiszteletre méltó a tudásuk, és amitt eddig az egyházért tettek, de fel kellene ismerni, hogy kiöregedtek. Nem tudják már követnie a mai eseményeket.

És nem csak a hívőkkel kell kommunikálni. Mindenkivel. Nagyon sok támadás éri mostanában az egyházat, leginkább a felső vezetését. És a legtöbb esetben jogosan. Sokszor viszont a támadások oka az elvakult vadliberális egyház- és vallásellenesség. Ezeket a támadásokat nem lehet szó nélkül hagyni, megfelelően kezelni kell, és érdemben válaszolni rájuk.

Egyéb reformokra is szükség van. Az egyházi hivatást újból vonzóvá kell tenni. Már rég nem elég az, ami mundjuk az 1800-as években volt, hogy aki faluról papnak ment, annak ez kitörést jelentett. Igenis, itt lenne az ideje felülbírálni a cölibátust is. Érdekes módon a görög katolikusoknál is jól működik, hogy házas ember lehet pap, csak a római katolikus vezetés nem enged ebből.

A katolikus egyházban nem volt érdemi reform a második vatikáni zsinat óta. Az pedig 1962 és 1965 között volt. 50 éve! Mennyi minden változott azóta!

Reméltem, bár féltem tőle, hogy nem így lesz, hogy ezt a bíborosok is tudják, és belátják. Reméltem, hogy egy fiatal, agilis, refomokra nyitott embert választanak pápának. Féltem, hogy nem így lesz, semmi nem fog változni.

De arra a rémálmaimban sem gondoltam, hogy az új pápa az lesz, akit megválasztottak: egy 76 éves jezsuita. 76 éves! Öregebbet talán már keresve sem tudtak volna találni. És egy jezsuitát: aki a konzervatívok között is a legkonzervatívabb...

Puff! Viszlát szép álmok, viszlát reformok.

Nem vagyok vészmadár, és nem hiszek a jóslatokban sem, hogy ő lenne az utolsó pápa, de megint az egyház vezetése rúgott bele az egyházba, és lökdösi nagy erővel a sírja felé...