Végre sikerült a nevemre íratnom az autómat. Azért annyira nem ment simán.
9 órára kaptam időpontot, időben meg is érkeztem, a sorszámon is rajta volt, hogy "Egyeztetett időpnt: 09:00".
Aztán vártam. És vártam, és vártam, és vártam...
Egészen 09:40-ig, amikor is végre sorra kerültem.
Az ügyintéző hölgy maga volt a kimért lassúság megtestesülése. A pecsétet kb. fél perc alatt nyomta a lapra. Szép lassan felemelte, eligazgatta, megnyomta, aztán visszatette a helyére. Hasonló tempóban írt és gépelt is. És amikor átsétált az irodán, az is ugyanilyen lassú volt.
Félidőben kitöltött egy csekket. Ezt a momentumot nem igazán értettem, minden asztalon - így az övén is - ott van a POS. Miért nem lehet azon fizetni? Ki kellett mennem a postára.
Befizettem a csekkett, ez is megérdemel egy külön posztot...
Visszamentem, és innentől már csak pár perc volt, hogy a kezemben tarthassam az új forgalmit, amiben már tulajdonosként szerepelek.
Tanulság? Ne legyen soha semmi a neveteken. Ne költözzetek, és főleg ne vállaljatok gyerekeket.
